A ceruzás kerítéstől a mesterdiplomáig – interjú Juhász Bettinával a Mélylevegő Projekt történetéről

 

A koronavírus-járvány ideje alatt számos közösségi kezdeményezés indult Magyarországon azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk egymást ebben a nehéz helyzetben legjobban támogatni. Ebben az időszakban született meg a Mélylevegő Projekt nevű online projekt is, melyet az ELTE pszichológia tanszakának hallgatói indítottak útjára 2020 tavaszán. Az egyik alapító taggal, Bettinával beszélgettem annak kapcsán, hogyan született a projekt, mik a célkitűzéseik és kik állnak az ötlet mögött.

Fotó: Németh Kriszti

Fotó: Németh Kriszti

„Célunk a közérthető pszichoedukáció, illetve a mentális zavarokat övező megbélyegzés csökkentése. Az ötlet tavaly a karantén kezdetén kezdett körvonalazódni. Dorinával és Andival szervező pozícióban voltunk a Pszinapszis Pszichológiai Napokon – a PR és marketingstábban -, ezért nem ismeretlen számunkra a social media és az online marketing. A Pszinapszis kapcsán kezdtünk belekóstolni a digitális rajzolásba is, és ekkor jött a képbe Laci, egyikünk régi ismerőse, aki nagyon ügyes a digitális rajzolás terén.” – mutatja be a csapatot Bettina. – „Azon gondolkodtunk, hogy a korlátozások előbb-utóbb elég nagy lelki terhet fognak jelenteni az embereknek, és pszichológus hallgatóként szerettünk volna a leghatékonyabban és a legtöbbeknek segíteni.”

A Magyar Pszichiátriai Társaság statisztikái alapján Magyarországon a depresszió nagyon gyakori, és az elmúlt években a betegség egyre fiatalabb korban kezdődik. Általában 20-30 évesen alakul ki, de az első epizód gyakran már a serdülőkorban jelentkezik. Évente közel 700 ezer ember szembesül a depresszióval, de a szorongás és a pánik zavarok is jellemzőek hazánkban. Kevesen tudják, hogy a mentális zavarok mentén kialakuló munkaképtelenségnek komoly gazdasági vonzatai is vannak. A depresszióval összefüggő társadalmi-anyagi teher 362 milliárd forintra tehető, és a munkaképesség-csökkenés 21,1 százalékáért a mentális betegségek felelősek.

Le a tabukkal!

Mit tehet ez ellen egy csapat egyetemista? Mint kiderült, rendkívül sokat. A Mélylevegő Projekt Instagram oldala nagyon rövid időn belül szignifikáns népszerűségre tett szert, ma már több mint 90 ezer követőjük van.

„A social médián keresztül jóval többekhez tud eljutni, amit mondani szeretnénk, ezért kezdtünk bele ilyen formában a pszichoedukációba. Nagyon jó élmény volt, hogy nagyon rövid idő alatt rengeteg visszajelzést kaptunk, főként érintettektől. Elmondták, hogy ők is szoronganak és egy-egy a tipp mennyire jól bevált nekik. Látták, hogy nincsenek egyedül ezzel a helyzettel és kevésbé érezték magukat magányosan.”

forrás: Mélylevegő Projekt - Instagram

forrás: Mélylevegő Projekt – Instagram

Bettina elmondása szerint a stigmatizáció lebontása azért fontos, mert egyrészt megakadályozza a depresszióval élőket a segítség kérésben, másrészt a gyógyulási folyamatokat is jelentősen hátráltatja. Megkérdeztem, hogy ő személyesen hogyan kapcsolódik a pszichológia és a mentális jólét témakörökhöz:

„A pszichológia szak viszonylag véletlen volt. Azt tudtam, hogy biológiából fogok érettségizni, mert az volt az egyik kedvencem. Nézegettem, hogy emelt biológia érettségivel hova lehet jelentkezni, és egy nappal a jelentkezési határidő előtt született meg a döntés, hogy a Pázmányra jelentkezem. A Pázmány akkoriban még Piliscsabán volt, és gyerekkoromban mindig ott autóztunk el előtte a nagyszüleimhez. Nagyon megtetszett a ceruzás kerítés, úgyhogy én a ceruzás kerítéses Pázmányra szerettem volna járni.”

Tehát a sors, a véletlen és a szülei kocsija vezette Bettinát a pszichológia irányába, de amint elmélyült tanulmányaiban, igazán megszerette ezt a tudományt. 

„Ami a pszichoedukációs tevékenységben legjobban motivál, az az, hogy én magam is tapasztaltam, hogy a pszichológusi segítség mennyit számít. Számomra sem ismeretlenek a szorongásos tünetek, csak nagyon sokáig fel sem ismertem, hogy mi a probléma. Rengeteg eszközt kaptam, amivel sokkal jobban kézben tudom tartani az egészet, és sokkal több lehetőséget tudok kiaknázni a mindennapokban. Sokszor a felismerés és tudatosítás hiányzik ahhoz, hogy valaki jobban meg tudjon küzdeni a mindennapjaival.”

A pandémia alatt hatványozottan érzékelhető volt, hogy a megnövekedett képernyőidő másképpen fárasztja az idegrendszert és a túl sok idő eltöltése az online térben szorongáshoz vezethet. Mit tanácsol Bettina, aki nem csak a social mediaban, de a mentális jóllét területén is egyaránt szakértő?

„A napi rutin kialakítása rengeteget segít. A reggeli és esti rutin biztos pontokat adnak a napban, és ezek biztosan nem a képernyő előtt zajlanak. A pihenő-blokkot is be kell ütemezni, elmenni sétálni, kikapcsolódni. Igyekezzünk beiktatni egy kis főzést, testmozgást és szabadidőt, hétvégén például lehet nagyokat túrázni. Ami nekem a legnagyobb segítség ebben az online világban, azok a macskák.”

A Mélylevegő sorsa a pandémia után

Remélhetőleg már fél lábbal kint járunk a koronavírus által épített online börtönből, de a pszichoedukáció folytatódik a közösségi média platformokon és remélhetőleg az offline térben is.

“Középiskolai pszichoedukációs projektbe kezdtünk az EU Európai Szolidaritási Testületének társfinanszírozásával. Egy 3 alkalmas projektet tervezünk, aminek keretein belül érintjük a depresszió okait, tüneteit és következményeit. Közösen átbeszéljük, hogy hogyan ismerhetik fel osztálytársaikon, barátaikon az intő jeleket, illetve hogyan tudják őket támogatni a megküzdésben. Ennek fontos eleme az is, hogy hangsúlyozzuk: ez a támogatás nem válthatja ki a szakszerű pszichológusi/pszichiáteri segítséget, ami elengedhetetlenül fontos a diagnózis felállításához és a kezeléshez. Olyan hétköznapokba is beépíthető tippeket ismertetünk meg velük, ami segítségükre lehet mentális egészségük megőrzésében és fejlesztésében a mindennapi kihívások mellett. Mindezt interaktív formában, a közösségi média felületek szerepének említésével.”

A közelmúltig a Pszichodiák Alapítvány biztosította a Mélylevegő Projekt szervezeti hátterét, és nemrég kezdtek csak önállósodni. Több nagyon komoly együttműködésben is részt vesznek. A Magyar Pszichiátriai Társaság támogatja munkájukat, illetve a SOTE és Moravcsik Alapítvány nemzeti anti-stigma programjának részesei. Épp a kutatási rész zajlik, melyben felderítik, hogy a magyar társadalomra mennyire jellemző a stigmatizáló és diszkriminatív attitűd. Ez a kutatás alapozza majd meg egy olyan sokrétű program kidolgozását, amivel elkezdődhet a stigmatizáció konkrét csökkentésének kísérlete.

„Rengeteg izgalmas dologba fogunk belekezdeni a közeljövőben. Továbbra is megmarad az Instagramunk és a Facebookunk, és szeretnénk fellendíteni a Youtubecsatornánkat is.”

   Útravaló

   Megkérdeztem Bettinát, hogy van-e olyasmi, amit szívesen megosztana, szeretné, hogy a közösség tudjon róla, de még soha senki nem kérdezte meg.

   Így hangzott útravalója:

„Nagyon kevesen vannak valójában tisztában azzal, hogy a stigmatizáló és a diszkrimináló viselkedés mennyire káros. Nem gondolnak bele, hogy a szavaknak milyen súlya van. A mai napig misztikum övezi a mentális zavarokat, de minél többet tudunk valamiről, annál kevésbé tűnik ijesztőnek. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez az üzenet eljusson az emberekhez: Hogyan bánjunk kevésbé stigmatizálóan a környezetünnkel? Egy másik nagyon fontos üzenet, hogy a mentális egészség ugyanannyira fontos, mint a testi egészség, sőt mentális egészség nélkül nem is létezik igazából egészség.”

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.