Az Adománytaxiról először az egyik tagunk, Bajor Olivér mesélt. Ez egy nonprofit szervezet, mely Magyarországi hátrányos helyzetű településeket támogat az általuk Budapesten és országszerte gyűjtött adományokkal. Illetve ennél több, valódi kapcsolatokat teremt különböző helyzetű és hátterű emberek között, mindeközben a felelősségvállalást és fenntarthatóságot helyezve a középpontba. Fogadnak önkénteseket is, akik az adományutakon segítenek, és megismerhetik a különböző falvak közösségeit, a helyi tenniakaró aktivistákat, akik a közösségüket fellendíteni és segíteni szeretnék. Egy felejthetetlen adományút után jött Olivér ötlete, hogy az Adománytaxi egyik támogatott településén fiatalokkal együtt szervezzünk egy sportnapot. Így jöhetett létre ez a nap, amiről most olvashattok.
Budapestről indulva 1,5 óra buszút után érkeztünk meg Tarra. A buszmegállóban várt mosolyogva Piroska néni, egy csodálatos melegszívű nő, a helyi Romák Együtt Egymásért Egyesület elnöke. Ő volt az, aki a környék fiataljait összegyűjtötte, hogy együtt tölthessünk egy napot, megismerhessük egymást.
Alapvetően mi, a Fiatalok és Diákok a Békéért Nemzetközi Egyesület tagjai egy sportnapot szerettünk volna tartani a számukra, focin keresztül is kapcsolódni egymáshoz. Miután szépen lassan összegyűltek a gyerekek, az asztal köré ültünk, beszélgettünk. Annyit tudtunk, hogy az 1900 fős faluban, ebből 300 főnyi cigányság csupán igen kis része rendelkezik érettségivel, így úgy érkeztünk, hogy az egyetemről, a mi tapasztalatainkról mesélünk. Kérdeztük a fiatalokat is, hogy ki hogyan képzeli el magát 10 év múlva. Volt, aki cukrász, focista vagy épp katona vagy rendőr szeretett volna lenni. Az is gyakori, hogy már fiatalon dolgoznak, az egyik 17 éves fiú esti iskolában, munka mellett készül éppen az érettségire. Az egyik anyuka, aki ugyancsak beállt focizni is, mesélte, hogy ő a saját gyerekeit is a tanulás útjára terelte. Viszont sajnos egy idő után látták, hogy a család milyen szegénységben él, és inkább dolgozni mentek tanulás helyett.. Ezek a történetek elgondolkodtattak minket, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy a szüleink tudtak támogatni minket anyagilag a tanulásban.
A fiatalok élnek-halnak a fociért, majdnem mindenki beszállt. Ezután ebéd, közös szendvicsezés következett, miután körbejártunk a falu nevezetességei körül. Kisebb település, mégis sok történetet hallottunk róla, például itt is gyűjtött népdalokat Kodály Zoltán, megtalálható egy arborétum és egy Buddha park is.
Az Egyesületről is hallottunk. Korábban nem volt semmilyen feszültség a helyi roma közösség és a település többi lakosa között, viszont ez valamilyen okból kialakult. A tagok elbeszélései alapján elkezdtek rendezvényeket szervezni, melyre őket, a Romákat nem hívták meg, kiszorították őket a falu közösségének életéből. Így azzal a céllal alapultak meg, hogy ezt az ellentétet csökkentsék. Rendezvényekre jelentkeznek, hogy a cigány kultúrát zenével, táncokkal tudják bemutatni, ezzel megmutatni magukat, és megnyerni a település szívét.
Sok jó embert ismertünk meg, Piroska néni mellett az unokatestvérét, és az Egyesületben tevékenykedő, egyébként nem roma származású anyukát is, akinek 11 gyermeke van összesen; és persze a gyerekeket, akik nagyon nyitottak és közvetlenek voltak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Hálásak vagyunk az élményért, kinyílt a világ kissé a számunkra, tudva, hogy Magyarország nagy része ilyen falvakból épül fel. Értékes élményeket szerezhettünk.