Ahogy a híreket nézzük, rengeteg szomorú és szívszorító történetet hallunk arról nap mint nap, hogy különböző országok hogyan küzdenek az emberi életekért. Hogyan próbálnak meg a doktorok, a kormány és a lakosság megtenni minden tőlük telhetőt, hogy lassítsák a folyamatokat és ne legyen több fertőzött, ne legyen több áldozat. Emellett a cégeknél kialakult folyamatos elbocsátások, olajfinomítók és gyárak leállása, gazdasági szempontból is nagy nyomást helyez az országok helyzetére. Hisz ez mind bevétel kieséssel jár, aminek a következményei már most hihetetlen pénzügyi károkat vonnak maguk után.
Ezért olyan nehéz talán annak a hírnek örülni, hogy mindemellett a természet hogyan éled újra. Hogyan tisztul ki a levegő egy hónap alatt, az utazások és a termelés korlátozásával szinte majdnem minden szektorban. Kínában (ami a világ össz CO2 kibocsátásának 27%-át adja) a szén-dioxid kibocsátás 25%-al csökent. Vagy, hogy Velencéből, amit évente 20 millió ember látogat, hogyan lett hirtelenjében, szinte szellemváros. Ennek köszönhetően a vizek már most nagy mértékben megtisztultak és újra találkozni lehet az állatvilággal.
Hiszen igen, valóban sokkal jobb lett a természetnek, fellélegezhet egy kicsit.
San Felipében a mosómedvék, a San Fransisco-i öbölben vad pulykák, számos európai nagyvárosban pedig vaddisznók kószálnak az üres utcákon, élelmet keresve. Ez szinte már nem is olyan meglepő, hiszen ahol nincs ember, ott kezdődik a természet és állatvilág igazi élete.
Persze ez most kicsit a lesarkított verzió, de az tény, hogy sajnos egy ilyen járvány kellett ahhoz, hogy lássuk, nem vagyunk egyedül ebben a világban. Rajtunk kívül még sok billió olyan állat és növényfaj él egymással szimbiózisban, amihez mi emberek sokszor önző szemléletmódunk és életvitelünk miatt semmi esetre sem szeretnénk kapcsolódni. Sőt. Egész idáig szépen lassan mi túrtuk ki őket saját élőhelyükről, több bevétel és magasabb pozíciók elérése érdekében. Én nem azt mondom, hogy ez a megfelelő módja a változtatásnak, de azért az mindenképpen mond valamit rólunk emberekről, ha ez a vírus kellett ahhoz, hogy rádöbbenjünk van élet rajtunk kívül is. A végeláthatatlan fogyasztás, kényelmes, de a pazarló életmód (nem csak természeti) katasztrófákat eredményezhet.
Itt az idő egy kicsit mindenkinek elgondolkodnia arról, hogy ő mit és hogyan változtathat saját életében, annak érdekében, hogy a végén (reméljük a közeljövőben) szimbiózisban tudjunk élni a természettel és ne kihasználjuk ajándékait, hanem egyenlő mértékben adjuk is vissza mind azt, amit kapunk tőle.
Hiszen rengeteg mindenért hálásak lehetünk.