Viktor (19) most kezdte végzős gimnáziumi évét a Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnáziumban, Sveta (23) pedig a Budapesti Corvinus Egyetemen végzi a kommunikáció és média mesterképzést, így egy középiskolás és egy egyetemista nézőpontját is be tudjuk nektek mutatni arról, hogyan is indult a 2020-as tanév a jelen helyzetben.
Milyen újra élőben iskolába járni?
Viktor: Én most fogok végezni a gimnáziumban, úgyhogy nagyon örültem, hogy nem kell otthonról kezdeni az évet, mert így az érettségivel kapcsolatos dolgokat könnyebben el lehet intézni. Alapvetően a tanulás is hatékonyabb személyesen, hiszen bármikor lehetőségünk van felkeresni a tanárokat, de osztálytársainkat is, ha van valami kérdésünk. Újra érzem a struktúrát az életemben, ami nagyban megkönnyíti, hogy rendezett legyek fejben, meg alapvetően a dolgaimmal is.
Sveta: Nálunk kicsit más a helyzet az egyetemen. Egész nyáron abban reménykedtünk, hogy szeptembertől normálisan indulhat az oktatás, de sajnos a legtöbb órám (kettőt leszámítva) online van, így én nem sokat járok be az egyetemre, maximum a könyvtárba. Az is megterhelő igazából, hogy nem egységes a rendszer. Ha vége egy online órámnak, de a következő élőben van, rohanok az egyetemre, ha pedig élő után következik online, akkor csak reménykedem, hogy az egyetemen elég erős a wifi és találok egy magányos sarkot.
Viktor: És nem kényelmesebb, hogy otthon maradhatsz?
Sveta: Nem. Számomra sokkal nehezebb így figyelni és aktívan részt venni az órákon. Lefáraszt, hogy egész nap egy képernyő előtt kell ülnöm és nagyon hiányzik, hogy találkozzam a csoporttársaimmal.
Milyen új szabályok és korlátozások vannak életben?
Viktor: A folyosón kötelező a maszk, de a tantermekben, az ebédlőben és tesi óra alatt le lehet venni. Kötelező minden reggel fertőtleníteni mikor belépünk az iskolába és kerülni kell a többi osztályt, amennyire csak lehet. Tehát például nem ehetünk egy asztalnál az ebédlőben. A korlátozások miatt elmarad az utolsó osztálykirándulásunk és a szalagavatóra is csak 2 embert lehet meghívni diákonként. Ráadásul a táncpróbák alatt is hordanunk kell a maszkot. Vicces, hogy faktos órán és tesin az évfolyamtársaim nem fertőzők, de amint elkezdünk táncolni életveszélyes a maszknélküliség. Nem beszélve arról, hogy az ebédlőben nagyobb a népsűrűség, mint Mumbaiban.
Sveta: A Corvinus épületében mindenhol kötelező a maszk viselete és a távolságtartás. A hallgatói ügyintézésre pl. online kell bejelentkezni és a legtöbb dolgot megpróbálják e-mailen keresztül elintézni velünk. A 40 fő feletti kurzusok mind online formában zajlanak és a tanároknak kötelességük minden tanagyagot elérhetővé tenni online.
Van bármi, amit jobban szerettél a távoktatásban?
Sveta: Én tavasszal írtam a szakdolgozatomat, úgyhogy az biztos, hogy több időt és fókuszált figyelmet tudtam a kutatásomnak szentelni, mintha mellette pörgött volna tovább az életem. Jó volt kicsit lelassulni, bár eleinte nagyon nehezen szoktam meg és folyton rosszul éreztem magam. Hiába töltöttem több időt tanulással, nem éreztem produktívnak és hasznosnak magam, mert túl monotonok voltak a napok. Nehezebben érzékeltem a fejlődést és előrehaladást. Az mindenképp előny volt, hogy teljesen magamnak oszthattam be az időmet, kipihentebb voltam, egyszerűbb volt az élet, de ki is fakult valahogy a világ.
Viktor: Több időm volt magamra és a hobbijaimra, de ha őszinte leszek inkább csak több időm volt halogatni és lustálkodni. Még csak azt se mondhatom, hogy többet aludtam, mert ritkán kellett időben felkelni, így általában hajnalok-hajnaláig fentmaradtam. Ugyanakkor örültem, hogy kicsit lelassult az élet és megszűnt a pörgés egy ideig. Szerintem mennyiségileg többet tanultam otthon, mint ahogy az iskolában tettem volna. Az más kérdés, hogy mennyire volt hatékony.
Ha választhatnál az online és offline oktatás között, melyiket választanád?
Viktor: Egyértelműen azt választanám, hogy maradjon a rendes, bejárós történet. Ez az utolsó évem, és szeretném a barátaimmal együtt, testközelben megélni mind a jót, mind a rosszat, amit egy végzős megtapasztalhat. Az érettségi szempontjából is sokkal hasznosabb lenne, ha nem kellene bezárni az iskolákat. Ezt azonban nagy valószínűséggel meg fogják tenni, bár a remény hal meg utoljára.
Sveta: Van az a vicc, amikor két extrovertáltat kérdezel meg, hogy az online vagy a jelenléti oktatás lenne-e a jobb… A jelenlétire szavaznék természetesen, és kár, hogy ez az egész nem csak egy vicc.
Mi az amit a karantén időszaka tanított Neked?
Viktor: Megtanultam, hogy az élet irányít te meg csak alkalmazkodni tudsz. Dönthetünk az elfogadás és az alkalmazkodás mellett. Meg kell tanulni azokra dolgokra koncentrálni, amikre van befolyásunk és elengedni és elfogadni, azokat, amikre nincs.
Sveta: Én önmagamról tanultam nagyon sokat ebben az időszakban azt hiszem. Érdekes volt megfigyelni, hogyan és miért reagálok bizonyos helyzetekre, amiket csak ez a furcsa időszak idézett elő. Jó volt újra felfedezni a saját hobbijaimat, amiket az előző években elhanyagoltam és sokkal több időm volt, amit magmmal tölthettem.
Viktor: Azért vannak jó emlékeink is a karantén időszakából.
Sveta: Igen? Például mi?
Viktor: Több időt töltöttünk egymással, kirándultunk, sokat olvastunk, te megpróbáltál megtanulni főzni… De ne aggódj, még mindig megtanulhatsz!
Sveta: Nem vicces.