Mivel töltöttem az elmúlt hónapomat? Kiléptem komfortzónámból, és YSP-s kollégám, Zahora Jennifer írásától inspirálódva megismerkedtem a Zero Hero–k világával.
„Zero Hero”: Bátor harcos, aki hősiesen küzd a hulladékok ellen, egy harmonikusabb életért a természettel.
Kezdetét vette a műanyagmentes július, de az elmúlt időszak tanulságai egyébként is egy tudatosabb élet felé ösztönöztek. Nem volt tehát kérdés, hogy belevetem magam egy 1 hónapos műanyagmentes kihívásba.
A kezdetek…
Őszintén? Nem volt egyszerű. Sétáljatok be egy hiperszuper marketbe és nézzetek körül. Mit láttok? Műanyagot, mindenhol! Már nem is tűnik olyan hiperszupernek ez a bolt. Műanyag van a sajton, a nassolnivalókon, a papírzacskóban a péksütiknél, az uborkán, a brokkolin. Továbbhaladsz a tejtermékekhez, hiszen legalább a tejes doboz kartonból van, de mi van a tetején? Műanyag kupak. Felháborító.
Mivel számítottam erre, kellett pár nap, hogy összeszedjem a bátorságomat, és elmerészkedjek vásárolni. Végül sikerült, bepakoltam a hálós zsákjaimat, egy műanyag cipzáros zacskót (igen, műanyag, de fontos emlékezni, mi is a zero waste életmód lényege: ha már van otthon belőle, nem kell másik) a húsnak a húspultból, és nekiindultam.
Tanulságok:
1. Minden lépés számít:
Az első napokban ébredtem rá, hogy egy rakás hibát fogok elkövetni. Rájöttem, ha szeretném tökéletesen csinálni, valószínűleg egy farmra kell költöznöm, megtanulni tehenet fejni, magamnak termelni a friss zöldségeket, gyümölcsöket. Bármennyire szívesen kipróbáltam volna, tudtam, hogy ez most nem fog menni, úgyhogy kicsit engedtem a szigorból.
Volt, hogy nem kértem a műanyagtetőt a Burger King-es üdítőmre, és így utaztunk egészen a Déli pályaudvarig a vonatunkhoz. Persze ráncolta szemöldökét a BKV ellenőr, át kellett töltenem valamibe, aminek volt teteje, így egy rosszul záródó salátás dobozzal a kezemben egyensúlyoztam a végállomásig. Soha többet. Inkább bevállalok egy kis műanyagot, vagy előre készülök egy kulaccsal, mint hogy ennyi kellemetlenséget okozzak barátaimnak, a metrósoknak, és magamnak. Ez az, amikor meghúztam a határokat, hogy miből engedek, és miből nem.
Ezzel szemben, mivel elkezdtem hálós zacskókat használni a bolti műanyagok helyett, Anyukám is rákapott erre. Ki tudja? Lehet, hogy ezzel az aprósággal más körülöttem vásárló embereket is inspiráltam.
2. Piacra járni menő
A piac a kedvenc helyemmé vált ez alatt a pár hét alatt. A mosolygós nénik, a kisebb szilva méretű édes szedrek, nagymama féle meggyes/mákos/csokis rétesek, az a béke és szeretet, ami átlengi ezt a helyet. Itt mindenki a saját, megtermelt zöldségeit, gyümölcseit kínálja, bár ez is piacfüggő, de szép élmények fűznek engem hozzá (leginkább a balatonboglári piachoz, ahol egy pár napot töltöttünk a barátaimmal). Ha van a közelben a személyesség, és a legjobb minőség miatt mostantól biztosan ezt választom.
3. Ami jó a természetnek az jó nekem is
Egészségesebben ettem. A kihívás végén jöttem rá, hogy egész idő alatt nem fogyasztottam tejterméket. Természetesen ennek is vannak alternatívái: üveges tejet nem találtam sehol, de visszaváltható műanyag flakonos tej a piacról egy megoldás lehet.
Leginkább zöldséget, gyümölcsöt ettem. A nasikról sajnos/vagy épp szerencsére le kellett mondanom, vagy természetesebb megoldást találnom. Ugyanis az olyan chips, gumicukor, vagy bármilyen cukros finomság, amit ne műanyagba csomagoltak volna ritka, mint a fehér holló.
Még ez alatt az egyetlen hónap alatt sem sikerült teljes mértékben műanyag mentesen élnem, nem használtam házi készítésű fogkrémet, bambusz fülpiszkálót vagy fogkefét, de talán most nem is ez a legfontosabb…
A lényeg:
Megértettem, hogy mindez túl sok, hogy egyszerre változtassak rajta, és egyedül csinálni még nehezebb. Mindannyian keressük az utunkat, de nem szabad elfelejtenünk, mi az igazi célja mindennek. Az emberek, a kapcsolataink, hogy egy békésebb, összetartóbb közösséget hozzunk létre, mint ahol korábban voltunk. Közelebb kerüljünk egymáshoz, közelebb kerüljünk a természethez, mivel a természet is tükröz minket, hasonlít ránk.
Keressük az utat több törődés, szeretet és öröm felé! Ez a célunk. Ezért küzdünk. Mindez rólunk szól.
Tedd fel magadban a kérdést: mi az a jó, amit megtehetsz ezért? Több békéért, elfogadásért, vagy épp, hogy egy lépéssel közelebb kerülj a természethez?
Egy teljesebb élet velünk kezdődik, ezekkel az egyszerű, de néha nehezen megválaszolható kérdésekkel nap mint nap. Ha kifogytál az ötletekből, csak vigyél magaddal egy hálós zsákot legközelebb boltba menet. 😉
„Nem teheted meg mindazt a jót, amire a világnak szüksége van, de a világnak szüksége van mind arra a jóra, amit te megtehetsz.”
Jana Stanfield
Egy Budapesti csomagolásmentes bolt: Ligeti bolt
vagy keresd meg a hozzád legközelebbit itt: Csomagolásmentes bolt kereső